A partnerségekről

Az elmúlt két évtizedben többszáz partnerség alakult világszerte. Ezek némelyike rövidéletű volt; mások hosszú időn át működtek. Némelyik kisebb, helyi cél megvalósítására vállalkozott, míg mások merészen átfogó szakmapolitikai területeket ölelnek fel nagyobb régiókban, melyek több millió ember lakhelyei és munkahelyei egyszerre. Egyes partnerségek elsődlegesen üzleti köröket vesznek célba, mások munkaerőpiaci vagy szociális kérdésekre összpontosítanak. Döntően alulról építkező struktúrákról van szó, azonban nem szabad elfelejteni, hogy nem egy partnerséget központi kormányzatok hoznak lére egyes helyi szintű programok megvalósításának támogatásához.
 
E témáról sok tanulmány íródott, mely azt bizonyítja, hogy a partnerségek értékes eszközt, „szervezeti” mintát jelentenek, melyek segítségével áthidalhatók a politikai és kormányzati struktúrák hiányosságai. Mindezzel együtt a partnerségeknek több akadállyal is szembe kell nézniük: nehéz őket létrehozni és fenntartani, politikai akarat és forrás kell hozzájuk, míg az eredményre gyakran sokat kell várni.
 
MIÉRT ÉPPEN PARTNERSÉGEK?
 
Komplex társadalmakban élünk, ahol az aktuális szakmapolitikai keretek nem egyszer sikertelenül próbálnak sokasodó problémáinkra kielégítő választ adni. Ez azonban nem okvetlenül jelenti azt, hogy magukkal a keretekkel van baj, mivel egyrészt a jelenlegi keretek történelmi fejlődés eredményei, és a társadalom különféle érdekcsoportjainak egyensúlyát tükrözik, emiatt nem könnyen változtathatók meg1, másrészt nehéz megjósolni, hogy egy politikai keret megváltoztatása a korábbinál nagyobb fokú elégedettséget eredményez-e majd. Emiatt természetesen az átfogóbb reformok mindig valamilyen mérvű ellenállásba ütköznek. De míg egy adott politikai helyzettel együtt kell tudnunk élni, a partnerségek komoly segítséget jelentenek arra, hogy abból a lehető legjobbat hozzuk ki: a területi alapon működő partnerségek olyan mechanizmust kínálnak – elsősorban – a helyi szervezeteknek, mely együttműködést, szakmapolitikai egyeztetést tesz lehetővé, ami végül pontosabban tükrözi az emberek és a helyiis tekinthetők. Hogy működik mindez? Egy területi alapon tevékenykedő partnerség célja általában az, hogy egy adott térségből minden olyan érintett felet asztalhoz ültessen, aki egyenlő módon hozzájárulhat egy adott helyzet javításához. Ez a látszólag egyszerű elv a valóságban több komoly problémát is felvet. 
 
Elsőként is, minden érintett felet asztalhoz ültetni nem könnyű feladat, hiszen a feladat több annál, mint hogy csak – egymással gyakran versengő vagy egymást figyelmen kívül hagyó, általában eltérő szinteket képviselő – kormányzati intézményeket meghívjunk. Minden érintettet: a szociális partnereket, vállalkozókat, civil szervezeteket, az oktatási és a tudományos ágazatot is, és még sok egyéb szervezetet is be kell vonnunk. Ezen partnerek érdekei, és így egyes problémákkal kapcsolatos álláspontjuk is általában igen eltérő lesz.
 
Partnerségek létrehozását igen gyakran olyan intézmények kezdeményezik, melyek gondosan mellőzik rövid távú megoldások céljára alkalmatlannak ítélt partnerek meghívását. Az ilyen intézmények azt kockáztatják, hogy elmulasztanak egy lehetőséget saját elgondolásuk széles alapú egyetértéssel és elkötelezettséggel való támogatására. Másrészt: a partnerek bírjanak azonos jogosultságokkal. Ha ez mégsem így lenne, azt a partnerség alapelveként külön le kell fektetni. Például egy stratégia meghatározásához elengedhetetlen, hogy minden érintett partner egyetértsen egyrészt a témához kapcsolódó elemzésekben, másrészt az ezen elemzésekből fakadó átfogó célokban és elvekben.
 
Általában nem lehetséges azonban az összes partner bevonása egyetlen projekt vagy  intézkedés finanszírozásával kapcsolatos döntéshozatali folyamatba. Ez nem csak a kormányzati intézmények egyes programokra vonatkozó illetékességével nem állna összhangban (a „miniszter hatásköre” elv), de sértené az összes versenyszabályt és elvet, mely így végül az optimálisnál kedvezőtlenebb eredményt hozna. Különösen vállalkozók vagy civil szervezetek tevékenységének finanszírozásával összefüggő kérdésekben, illetve az érdekkonfliktusok elkerülése érdekében gyakran szükséges a stratégiai és a kisebb súlyú, egyedi döntések szétválasztása. 
 
A harmadik kulcsfontosságú kérdés a közvetlen érdekeltség kifejezéssel foglalható össze, és nem jelent mást mint a partnerek saját partnerségükhöz, annak céljaihoz és működéséhez való viszonyulását. Ha a partnerek valami miatt úgy érzik, hogy amin munkálkodnak, az nem áll az érdekükben, illetve távol esik gondolatviláguktól, ha egy másik szervezet tagszervezetébe akarják erőszakkal beolvasztani őket anélkül, hogy saját véleményüket elmondhatnák, ha a partnerség egészében nem több, mint egy felülről kikényszerített adminisztratív szervezet, illetve ha semmilyen értékelhető kimenetre nem számítanak tőlük, akkor egyes „partnerek” nem lesznek képesek a meghatározott célokkal azonosulni. Emiatt pedig nem is fogják teljes hittel támogatni azt. Ha azonban a partnerek nagy mértékben azonosulnak a köztük létrejött kapcsolathoz, az már elég erős alap a további építkezésre.
 
Mint feljebb már említettük, a partnereknek meg kell állapodniuk az elemzések egyhangúlag elfogadott eredményein alapuló közös stratégiában. Ez gyakran konszenzus kialakítását teszi szükségessé, illetve azt is jelenti, hogy egyes témák esetleg problémát okoznak az egyik csoportnak, míg a másik nem lát velük kapcsolatban nehézséget. Ennek megvitatása és elfogadása fontos előrelépést jelent, sőt a közös látásmód alapját is megteremtheti.
 
Végül minden problémának vannak helyi vonatkozásai. A hatáskörök azonban ritkán rendeződnek a helyi igények szerint: általában különféle hierarchikus, ágazati és/vagy tematikus vonalak mentén kristályosodnak ki, és inkább tekinthetők történelmi vagy társadalmi tényezők eredményének, mint a szükség diktálta logikus munkamegosztásnak. Ezen felül egyes csoportok esetleg találhattak informális módokat a formális döntéshozatal befolyásolására, míg más csoportok nem. Ez egyesek számára kedvező lehet, de vajon optimális eredményt hoz-e mindenki számára? Megteremti-e a későbbi előrelépés szükséges alapját? A partnerségek igen hatékony eszközök ezen hivatalos struktúrákon való felülemelkedésre és az érdekcsoportok egyenlőbb alapon való bevonására. A partnerek a kövek, melyekből a virágzó regionális fejlesztési partnerség épülhet, közöttük a kötőanyag pedig a bizalom, mellyel magukat erősíthetik.