A globalizáció világában a verseny csökkenti a földrajzi elhelyezkedés jelentőségét - ám a klaszterek továbbra is biztosítják ezt az előnyt és nem csak a termelékenység javításához járulnak hozzá, de előnyösek az emberi erőforrás ill. az információ- és tudás-áramlás szempontjából is, ezen kívül az adott területen csökkentik a piacra lépés akadályait. A kettős közelség, mind földrajzi, mind tevékenységi terület szempontjából tehát versenyelőnnyé válik. Christian Ketels (2004) négy kritikus klaszter jellegzetességet szab meg a tagoknak: közelséget, kapcsolódásokat, kölcsönhatásokat és kritikus tömeget.

A klaszterek az értéklánchoz - mely egy szintén Porter (1980) által bevezetett fogalom - kapcsolódnak horizontálisan, vertikálisan vagy diagonálisan. Braun (2005) részletesen leírja ezeket a kapcsolatokat: „horizontális klaszter esetén az ugyanazon iparágba tartozó vállalatok egy adott földrajzi területen helyezkednek el és esetenként ugyanarra az ipari vagy műszaki alapra épülnek, közös piacon működnek és közös beszerzési és/vagy disztribúciós csatornát használnak. A vertikális hálózatok horizontális klaszter tagokat is tartalmaznak és a beszerzési lánc tagjait is, úgy mint beszállítók, fogyasztók, kapcsolódó szolgáltatók. A diagonális klaszteresedés az egymást kiegészítő és szimbiotikus tevékenységek koncentrációjára utal, amikor minden egyes cég értéket ad hozzá a másikhoz, így létrehozva az értékláncot."

A Harvard Business School definíciói az iparág alapján megkülönböztetik a helyi és szakmai klasztereket, illetve a szűk és a tág klaszter definíciót.
A klaszterek első példái és ihletői Ketels (2003) szerint olyan területek voltak mint a számítástechnika a Szilikon-völgyben, média Hollywoodban, pénzügyi klaszterek New Yorkban és Londonban, autógyártás Dél-Németországban és Detroitban, telekommunikáció Stockholmban és Finnországban, illetve a textil/divatipar Észak-Olaszországban.

Ma az ilyen, bizalomra épülő hálózatok segíthetik a kisvállalatokat speciális erőforrások kihasználásában a tudás megosztása által illetve azáltal, hogy ezek előnyei alacsonyabb költség árán érhetőek el, mint a klaszter környezeten kívül. Az Európai klaszterek jellemzőit és helyzetét elemző Eurobarométer felmérés szerint az Európai Unióban minden negyedik (minimum 20 alkalmazottal működő) vállalat klaszter környezetben dolgozik, azaz szoros együttműködésben más helyi vállalatokkal. Bár az Egyesült Királyságot, mely az élen jár az aktív klaszterek tekintetében, Lettország és Írország követi (amint az alábbi térkép is mutatja), a klaszteresedés és a hálózatos együttműködés inkább jellemző a 15 legrégebbi tagállamra. A felmérés a klaszterek olyan központi kérdéseit vizsgálja és mutatja be, mint a klaszterek közötti együttműködés, verseny és innováció, együttműködés a hatóságokkal.